...márNem kell a kialudt láng.de emlékeim börtönébe vagyok zárva.
lócát a kertben...a bokrok alatt.és kézenfogva kettesben ülni.élvezni a napfényt.és hogy csak mi vagyunk, és senki más.
_az életben Ők minden kincsem._én ennyire vittem.