A lelkem itt a mellben él,
Szűk a hely, csak Ő meg Én.
Aranyszoba, meg vakablak,
Nincs fedél, csak Ő meg Én.
Szembe szél, de nem beszél
Antarktiszi képregény.
A mell a rács, a vágy a zár
Szív a hús, a szem bezár.
Nincs magány, csak egy parány,
Szűk faág kettőnkre vár.
Láb lelóg, a szende kéz
Fogni még, csak Ő meg Én.
Iszik a szívem, aztán iszik. Na milyen ez az érzés, hogy boldog a vérkép? Eszik a szívem, aztán eszik, az ilyen húsos kis érzést. Alszik a szívem, aztán addig van ilyen, amíg belefér az a két rész. Csalós a szívem, aztán orvosok vizes kézzel szedik szét a mézét.
'A maradék itt van bennem . .
2011.12.29. 23:04 pacspa
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://patiii.blog.hu/api/trackback/id/tr853505557
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
