' fejemet a falnak támasztom, becsukom a szemem még hallak, de fárasztó lenne a válasz, hogy merre kéne repülni. Majd az álmainkban, hol a tinta szépre festi a szemeket a tiszta égbe kapaszkodunk belé, meg a hintaszélen mint egy kisgyerek titka mit sírva véd meg. Arra kérlek,kérlek ne engedd hogy földet érjek, a völgyek mélyekén lebegek, nem lépek. Még visszahúz a fészek, a barlang, ahol el lehet bújni ha baj van és el is tudok szökni onnan ha a régi világ felrobban. Annyi minden van még amit el sem mondtam neked. Amíg kinyitod a szíved, addig én is veled leszek.
Addig én is veled leszek...
Csak bújjunk el...
Bújjunk el, tudom annyi minden van még amit tudnunk kell, a jövő meg túl közel. Bújjunk el, vissza számol a mámor és fogócskát játszik az évekkel.
