Annyi minden jár most a fejemben. Ez az év más mint a többi. Kezdetektől nem úgy álltam hozzá, ahogy az eddigi évekhez 31-én éjfélkor, és nem is volt meg az a különös érzés mint korábban. Nincsenek elvárásaim, se világ megváltó terveim, csak szimplán elfogadom ezt az évet úgy, ahogy van és megpróbálom belőle a legtöbbet kihozni ami a javamat szolgálja. Nem terveztem semmilyen komoly változást, mégis úgy tűnik a sorsnak más tervei vannak velem. Persze nincs ellenemre. Most azt érzem, hogy bármi történjék is majd a közeljövőben az egyik szemem sírni, a másik nevetni fog. Nagyon két élű dolgok ezek. Én megadom magamnak és az életnek is az esélyt, hogy több lehetőség közül talán a lehető legjobb következzen majd be. Azt hiszem készen állok belépni a nagy betűs életbe.
Life with a capital L.
