márNem...

Utolsó hét. De az a legutolsó féle, legalábbis a BA-s képzésben. Hihetetlen, de jó érzés. Aztán egy utolsó vizsga és egy elég hosszú szünet, amikor bőven lesz időm szakdogát írni. Holnap még lesz két órám, aztán irány Bükkszentkereszt és Nikike. Pénteken végre…

Van itt hideg, meleg, tél, tavasz, vizsgaidőszak vége, fáradtság meg pihenés, kis várakozás meg izgalom. Nem mondanám, hogy unatkozok amióta letudtam a vizsgáimat, sőt, elég sok dolgom van. Az persze más tészta, hogy semmi kedvem tanulni meg gyakorolni és írni meg olvasni, de hát…

'Jó néha sötétben a Holdat nézni,hosszan egy távoli csillagot igézni,jó néha fázni, a semmin elmélázni,tavaszi esőben olykor bőrig ázni,tele szájjal enni, hangosan szeretni,jó néha magamat csak úgy elnevetni,sírni, ha fáj, remegni, ha félek,olyan jó néha érezni, hogy élek.'

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl…

Esik az eső. a rossz idő mindenre rányomja a bélyegét. a kedvünkre is. már kilépni sincs kedvem az ajtón mert tudom, hogy a hajamnak annyi. ilyen fejjem meg emberek közé menni érdekes...Már leszarom ezt az egész balekos marhaságot. nincs kedvem hozzá. amilyen nagy kedvvel indultunk…