Van itt hideg, meleg, tél, tavasz, vizsgaidőszak vége, fáradtság meg pihenés, kis várakozás meg izgalom. Nem mondanám, hogy unatkozok amióta letudtam a vizsgáimat, sőt, elég sok dolgom van. Az persze más tészta, hogy semmi kedvem tanulni meg gyakorolni és írni meg olvasni, de hát ez van :D
Épp nem régen mondtam Dávidnak, hogy azt érzem, hogy akármi lesz is, bárhogyan is alakuljanak a dolgok (értem itt ez alatt a továbbtanulást) én csak jól jöhetek ki belőle. Mert ugye valami mindenképpen történni fog, és remélhetőleg képes leszek irányítani, legyen az az A terv vagy a B.
Annyira hálás vagyok a sorsnak, hogy azok vesznek körbe akik. Úgy érzem nem is kívánhatnék jobbat, mert ők azok akik támogatnak és segítenek nekem bármiben. Akikre mindig számíthatok és akik rám is számíthatnak. Nem is tudok többet írni, nem találom a szavakat se, hogy pontosan kifejezzem amit érzek.
Várom a tavaszt.
