Összeomlott egy világ bennem, egymagam ülök a szobámban. Csalódtam benned élet máshogy képzeltem el,amikor kellett volna hát miért nem keltem fel? Nem hiszek a sorsban, biztos csak egy véletlen. Hogyha már nem szeretnék élni akkor a késem életlen. Azt mondják fakók az emlékek. Akkor én miért látok tisztán? Mondd én miért töröm magam egy régen kivágott cisztán? Hogy ébredjek fel, hogyha nincsenek segítő kezek? Sokszor nincsenek válaszok, csak szó hogyha kérdezek: hiába nézek nem látok, folyton rám törnek az emlékek. ennyit a múltról nem hiszek a téveszméknek. álomba ringat egy gyermekkori látomás. eljön talán az utolsó állomás. 
csendes félelem.
2009.09.05. 23:59 pacspa
Szólj hozzá!
Címkék: élet fájdalom magány csalódás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://patiii.blog.hu/api/trackback/id/tr511362871
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
