"Nyújts feléje védő kart, ha küzd ellenséggel"
Így írja Kölcsey Ferenc a Magyar Himnuszban.
A küzdés? Mi is az valójában?
A versenyszellem?
Amióta ember az ember mindig jobb akar lenni másoknál, mindenkinél. A történelem során is számos példa mutat arra, hogy egyes emberek felül akartak kerekedni másokon. Ez is egy ősi ösztön amit ha akarunk se tudunk elnyomni magunkban? Nem tudunk küzdés, így versenyszellem nélkül se élni. Gondolj bele! Ha nem hajtana semmi, akor nem nem lenne motiváció hogy elérj dolgokat.
Ugyanakkor ez versenyszellem az őrületbe tud kergetni. Ha mindig csak azon vagy, hogy mindenben jobb legyél a másiktól. Borzasztó! Őrjítő!
És ha sikerül, nem a boldogságtól húzódik mosolyra a szád, hanem a kárörvendéstől, attól a gondolattól, hogy:'Na haver, ebben is megvertelek!' És mégis valami furcsa üresség van benned.
Ez vajon, egészséges dolog ?
Vagy nevezhetjük ezt is ugyan olyan önpusztító dolognak mint a szerelmet?
