Hirtelen fel se fogtam. Még el se tudtam mondani, nemhogy megfogalmazni. Megszólalni is alig bírtam. Igen. Ez a csalódás. Vagy..igazából már nem is tudom, hogy minek nevezzem. Valami olyan, ami hirtelen jön, váratlanul, csak verbális mégis felér a legnagyobb mellbevágással aztán pofonnal. talán nem is eggyel. többel is. Aztán jön a tompaság, majd a fojtogató érzés a nyakam körül, a kaparás a torkomban és kiszárad a szemed, hogy után milliónyi kis könnycsepp utat törhessen magának.
Na, ez az az érzés amire egyetlen szó nem elegendő. Ezt nem lehet csak úgy egy szóban kimondani, mert körül írni is lehetetlen szinte.
Aztán most fáj. Nem tudom, hogy miért. Nem kéne, hogy így legyen.
Magamban keresem a hibát, de nem is bennem van.
Rólad most nem.
