Mi a rossz? Miért is létezik a rossz?
Hogy legyen viszonyítási alapunk?
A nagy számok törvénye alapján mindenit csaptak már életében legalább egyszer.
Akkor nem annak örülünk, hogy Jaj de jó, hogy van mihez viszonyítani!
Az egyetlen biztos az életben a negatív, a rossz dolgok.
Azok biztosan bekövetkeznek.
A boldogság nem egyenlő a pillanatnyi örömmel.
Senkire ne mondd, hogy boldog, csak miután meghalt.
Mert ő akkor lesz boldog, akkor már nem éri több rossz.
Az élet egy folyamatos küzdés, gyötrelem. Az ember csak hánykolódik az élet nagy tengerén, a sors viharainak kitéve. Az istenek játékszerei vagyunk.
Feküdj ki a fűbe. Egyedül. És nézdd az eget. Aztán egyszercsak kezdesz ráeszmélni, hogy milyen kis porszem az életed a nagyvilághoz képest, a világűr végtelen csillagévmillióihoz hasonlítva. És akkor csináltad jól, ha az amit érzel ismeretlen és semmi másra nem tudsz gondolni, csak a nagy kékségre, ami valami hihetetlen titokzatossággal vesz körbe minket.
A mai rohanó, elanyagiasodott világunkban vannak még értékek?
Ha vannak is, csekély számban fordulnak elő.
Az én életem megkeserítője az anyagiasság és egy bizonyos személy.
