kicsit már túltettem magam rajta.
az önsajnálat nem előre visz, nem jó senkinek, főleg nem magamnak.
örülök, hogy olyanok vesznek körbe akik szeretnek és támogatnak.
és nem utolsó sorban ismernek. tudják, hogy mit miért vagy épp miért nem teszek. elismerik ha hibáztam, de ugyan úgy szeretnek és bíznak bennem és a tovább lépésre sarkallnak. ha le is b*sznak, akkor se azért, hogy rosszul érezzem magam, hanem azért, hogy felfogjam, hogy mit csináljak másképpen legközelebb.
de vannak akik szimplán passzióból nem hagynak élni...
még van egy köröm veled.
