azt mondod a te szíved tiszta. és kérdem én, hogy honnan tudod, hogy másé nem az? egyáltalán, honnan veszed a bátorságot, hogy a szívemet vagy a lelkemet megvádolod? most akkor arra szerettél volna utalni, hogy én már annyi mocskos dolgot csináltam az eddig életemben, hogy az már említésre se méltó?! nem értelek.
fáj, hogy megvádolsz. fáj, hogy mások is vádlón néznek rám.
akár mi is történt, egy dologban biztos vagyok.
nem ezt érdemlem.
'de te nem látod azt valójában milyen vagyok, te nem ismersz nem tudod mik azok a bajok, amik engem érnek lehet eléggé korán, van ki örökre megszeret, van ki életre megutál . .
