Egy könnycsepp a boldogság?
A Shrekből a JóTündér ezt ígéri nekünk. De ez tényleg így van? Sírnunk kell ahhoz h boldogok lehessünk? Először el kell érni a totális kiborulást, padlót kell fognunk és amikor úgy érezzük nem bírjuk tovább a föltörő könnyek közepette a boldogság megtalál?
Amikor sírunk a lelkünk leggyengébb, legérzékenyebb énje kerül a felszínre. Amit nem szívesen mutatunk a külvilágnak. Azt hiszem mindenki tudja milyen az az érzés, amikor alig várod hogy hazaérj, bezárkózz a szobádba és kisírd a kedvenc kispárnádba az összes rosszat, kritikát, fájdalmat ami aznap ért.
És ilyenkor a boldogság ott lapul az ablakod alatt, és alig várja hogy meglephessen?
Lehetséges. A krokodil könnyek után mindig kellemes tompaság ül az agyadra. És egy kicsit meg is könnyebbülsz. És átgondolva a helyzetet már egészen máshogyan látod. Az új nap gondolata reményt ad, és lehetőséget hogy változtass dolgokon, vagy nem máson mint sajátMagadon. És ez lenne a boldogság? Igazából a boldogság mindenkinek mást jelent. Van akinek egy szelet csoki, másoknak azt ha együtt lehetnek a szerelmükkel, és van akiknek az is öröm ha süt a nap.
Vagy csak a remény bújik a boldogság álarca mögé? És ő ad nekünk erőt? Mondjuk az újrakezdéshez, ami akkor kezdődik amikor kilépsz a szobádból.
